Egy átlagos magyar szurkoló fogja a tévékapcsolót, pisszent egy sört, és nézi, ahogy más izzad, avagy lehet-e gazdaságilag sikeres olimpiát rendezni?

– Iszonyatosan bonyolult kérdés – kezdte előadását Pogátsa Zoltán, aki így folytatta: Kimutatások szerint egy átlagos olimpia háromszor futja túl a költségvetését. A sajtóban elhíresült Athén, mindig ezt hozzák rossz példaként, ebben nyilván közre játszhat, hogy államcsőd közeli helyzetbe került Görögország nem sokkal később. Viszont ennél lényegesen nagyobb költségvetési túlfutások is voltak. A legrosszabb ilyen értelemben Szocsi volt: Putyin presztízsprojektje olyan Oroszországot akart bemutatni, amelyet senki nem hitt el neki. A költségek hatalmasak voltak, és a büdzsé is elszállt. Párizs nem futotta túl a tervezett költségeit – igen, mert ezeket eleve magasra tervezték, azaz kvázi őszintébb költségvetést raktak össze. Amikor meg akarják győzni az embereket, hogy márpedig olimpia kell, akkor rendre bemondanak egy nagyon alacsony számot – ez sokak számára vonzó, nem tűnik soknak – mondta, aztán áttért a hazai olimpiai rendezés kérdésére is.

– Magyarország rendezzen-e olimpiát? Egy olyan országról beszélünk, ahol hosszú esztendők óta minden egyes évben masszív költségvetési deficit van. Aggasztó folyamat, hogy évről-évre 5-6 százalékos költségvetési hiány van, ez azt jelenti, hogy valamit nagyon nem tudunk betartani, valami nagyon nincs kontrollálva. De igazak ezek a nagyberuházásokra is. Két szimbolikus példát hozok fel: a MÜPA költségvetése 31,2 milliárd helyett 97,9 milliárd, a 4-es metróé pedig 120 milliárd helyett 452 milliárd lett. Azt gondolom, hogy minél fejlettebb, átláthatóbb a demokratikus berendezkedés, annál inkább tervezhetőbb egy olimpia. A legkisebb költségvetési kicsúszás Ausztriában történt, a legnagyobb Oroszországban. Ha egy országnak állandóan deficites az államháztartása, az azt jelenti, hogy nincsen alapvető folyamatokra pénze. Magyarországon az oktatás, az egészségügy, a közösségi közlekedés és a szociális ellátórendszer nagyon alulfinanszírozott. A GDP-arányosan erre alig fordítunk, évtizedek óta, pedig ezek lennének az alapjai a fejlődésnek. Ma balkáni szinten van a magyarok egészségügyi állapota, de ismerve a PISA-teszteket, vagy a nyelvtudási statisztikákat, megállapítható, hogy az oktatás is ki van véreztetve. Alapvető dolgokra nem fordítunk elegendő pénzt, azt gondolom, hogy egy ország akkor engedheti meg magának egy olimpia megrendezését, ha a hétköznapi, alapvető feladatait ellátta – fogalmazott Pogátsa Zoltán, aki egy szemléletes példával rukkolt elő.

– Akkor vásárolok a ház elé egy nagy Mercedest, ha a család jó egészségi állapotban van, a gyerekek beszélnek nyelveket és elvégezték a tervezett iskolákat. Ha előbb veszek drága kocsit, az felelőtlenség – így a közgazdász, aki később a turizmusról is beszélt.

– Turizmus szempontjából sokat lendít a régión az olimpia, érvelnek az olimpia mellett, vagy sokszor halljuk, hogy „fel kell rakni Budapestet a világ turisztikai térképére”. Nem, nem kell felrakni, sőt, ma Budapesten inkább túlturizmus van, a magyar főváros benne volt Európa húsz leglátogatottabb városában. A belváros egy része leharcolt, folyamatos megszállás alatt áll, az ingatlanárak pedig elszálltak. Amellett is lehetne érvelni, hogy túl sok a turista a fővárosban. Aztán gyakori érv, hogy a főváros számára jó lesz az olimpia. És mi van az ország többi részével? – kérdem én. Budapest túlfejlett, régiós kitekintésben is. Ausztriában Bécs mellett ott van Graz, Salzburg, Innsbruck, Csehországban Prága mellett Plzen, vagy Brno – nincs akkora szakadék a fejlettség között. Mi indokolja azt, hogy Budapestet felesszük? A magyar főváros masszívan az uniós fejlettségi átlag felett van, ugyanakkor például Nógrád az átlagtól 70 százalékkal marad el. Négy magyar régió az Európai Unió legszegényebb térségei között szerepel. Emellett lakhatási válság van Magyarországon, elamortizáltak a lakások, a panelek, amelyeket a 70-es, 80-as években 30-40 évre terveztek, ma már élünk bennük 50-60 éve – egyszer majd biztosan lakhatatlanná válnak – ez milliós nagyságrendet érint hazánkban. A vidéki házak jelentős része sincs jobb állapotban. Biztosan stadionokat kell építeni ilyen helyzetben? Ezek a legjobb beruházások? – tette fel a kérdést Pogátsa Zoltán, aki rátért a költségekre is.

– Ki fizeti majd az olimpia költségeit? Befizető az állam, a rendező város, de Magyarországon ezt a problémát tetézi, hogy nincs érdemi önkormányzati rendszerünk. Ha a helyhatóság nem megfelelő politikai színezetű, akkor az állam bármikor elveheti az önkormányzat pénzét. Jelentős forrást rakhat még bele a költségvetésbe a magánszféra. Itt azt kell figyelembe venni, hogy milyen adókedvezményeket kap ezért cserébe – emelte ki a szakértő.

– Mitől jó egy város? Van olyan vélekedés, hogy attól, ha nemzetközi intézmények székhelyei találhatók meg ott, vagy nagy rendezvényeknek ad otthont. Én nem így gondolom: egy város akkor jó, ha az ott élő emberek hétköznapi élete működik. Ha ez adott, akkor legyenek rendezvények, események, gigaberuházások. Ki fizeti a költségvetés túlfutását? Az állam, amelyet adók formájában beszed a lakosságtól – tette hozzá.

– Milyen bevételek származnak az olimpiából? Erre gyakori válasz, hogy jól jár az ország, a régió. De konkrétan ki? A bevétel felét elveszi a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). A hátralévő összegek jelentős részét építőipari nagyvállalatok viszik el – ők járnak igazán jól. Nem meglepő módon ezek a vállalatok képviselői ott ülnek a különböző nemzeti olimpiai bizottságokban, és lobbiznak, hogy legyen olimpia. Nagyon jól járnak még a globális médiacégek, a közvetési jogok és reklámbevételek miatt. A turizmus fellendül az olimpia miatt? Az empirikus tapasztalat szerint sok esetben kevesebb vendég érkezik a versenysorozat ideje alatt az adott városba. Mert nem kíváncsiak a sportra, ráadásul ilyenkor a lakhatás is lényegesen drágább, árfelhajtó hatása is van az olimpiának – emelte ki a közgazdász, aki rátért arra a kérdésre is, hogy miért is akarunk olimpiát rendezni.

– Ez tán a legfontosabb kérdés. Mi a célja egy országnak az olimpia rendezésével? Az őszinte válasz az: azok az országok rendeztek olimpiát, amelyek próbálták azt bemutatni, hogy ők immáron egy fejlett ország, Spanyolország és Korea is jó példa erre. Emellett gyakori érv az olimpia mellett, hogy a sport motivál. Egy átlagos magyar szurkoló fogja a tévékapcsolót, pisszent egy sört, és nézi, ahogy más izzad. Az éremtáblázatban a top tízben van Magyarország, tömegsport tekintetében viszont döbbenetes a helyzet. Kimutatások szerint nagyon rosszul állunk abban a tekintetben, hogy mennyi időt fordítunk sportra. Miért alakulhatott így a helyzet? Izlandon nem az élsportot, hanem a tömegsportot támogatják, közösségi tereket építettek, amelyek magasan kihasználtak. Magyarország a GDP-jének 1,5 százalékát fordítja sportra, ez kiemelkedően magas összeg, igen ám, de a pénzt döntően látványsportra költik. Kevés a mindenki számára használható fedett és nyílt sportpálya, az uszodában fizetendő 3500 forintos belépőt pedig sokan nem engedhetik meg maguknak. Azt kellene eldönteni, hogy mire is kellene költeni a pénzt – zárta szavait Pogátsa Zoltán.

Fotó: Kleinhappel Miklós