Média, manipuláció, gyűlöletkeltés: folytatódott a BIDF, a dokumentumfilmek fesztiválja Szombathelyen

Az Amíg még nézhetjük 2022-es angol dokumentumfilm főszereplője Ravish Kumar, az indiai NDTV riportere, aki évtizedek óta a függetlenség és a felelős tájékoztatás normáinak betartására törekszik. „Az a dolgunk, hogy a hatalmon lévőknek a legkeményebb kérdéseket tegyük fel” – vallja. Narendra Modi kormányzása alatt egyre növekszik a feszültség a társadalomban: a kormánypárti média antinacionalistáknak bélyegezve a kritikusan gondolkodókat, megosztja az embereket a propaganda segyítségével.

Ravish Kumarnak minden nap új nehézségekkel kell szembenéznie: költségvetési megszorításokkal, kollégái távozásával, rejtélyes akadályokkal, sőt halálos fenyegetésekkel. A tévéállomás, ahogy jómaga is a végsőkig küzd, hogy felvegye a versenyt az olyan csatornák növekvő népszerűségével, amelyek a valós hírek helyett az ellenfeleiket leordító, vakbuzgó, demagóg alkalmazottakra építenek. Bár a film Indiában készült, a hiteles, tényeken alapuló információkat meghamisító tájékoztatás Oroszországtól az Egyesült Államokig mindenkor és mindenhol jelen lehet. 

Dr. Murai András filmtörténész a bemutató után

A filmet követő beszélgetésben dr. Murai András és dr. Nemény András a magyarországi viszonyokkal való párhuzamokat emelték ki: – Az indiai történet közben folyton arra gondoltam, mi történik Magyarországon, mondta el a filmtörténész, hozzátéve, az NDTV azóta megszűnt, Ravish Kumar Facebook-csatornát vezet, 8 millió követővel. Nemény András a hazánkban is működő mintázatról beszélt: sokféle tükör létezik, torzak, és olyanok, amelyek a valóságot mutatják – ezeknek a küzdelméről szól ez a film.

Arról, hogy az uszítás, gyűlöletkeltés narratívája Magyarországon újraindult, visszaidézve a 20-as éveket, és a helyzetet súlyosbítja, hogy az internet segítségével (gyorsan és hatékonyan) csapdázzák be az agyunkat. Az alacsonyabb tudásszint nem véletlenül cél: az könnyebben manipulálható. Murai András a propaganda kortárs tapasztalat alapján is beazonosítható filmbéli elemeire hívta fel a figyelmet: az ellenségképzésre (ha nem vagy velünk, nem vagy igazi indiai, magyar, stb., ergo antinacionalista vagy), az érzelmekre gyakorolt hatásra és a sztereotípiák működtetésére, mindez egyetlen célnak alávetve, hogy a propaganda eredményes legyen.

Dr. Nemény András (jobbról)

Az is ismerős lehet, hogy az (egzisztenciális) félelem hogyan kapcsolódik össze a média világával – ha nálunk ez még nem is olyan durva, mint egyes országokban, a magyar újságírók nagy százaléka bevallottan élt már át (politikai okból) zaklatást. A manipulációnak csak egyetlen ellenszere van – tette hozzá a polgármester –, a tudásátadás, ám ez a média nagy részét tápláló propagandagyárral nem tudja felvenni a versenyt, márcsak azért sem, mert arra a problémák leegyszerűsítése a jellemző, míg a világban bonyolultabb problémák vannak, melyeket fel kellene tárni.

A kérdés tehát az, hogyan lehet bonyolultabb üzeneteket átadni? Kisebb közösségekben, hiteles szereplőkkel meg lehet ezt tenni, de országszinten nem. A mai, árulókkal teli közélet alkalmatlan erre – tette hozzá dr. Nemény András.

Tp

Fotó: Bonyhádi Zoltán