Szabó Tibor: művészi igényű népszínház

„Felemelő és megható, hogy egyhangú volt a személyemről szóló szavazás a szombathelyi közgyűlésben. Boldoggá tesz. Arra a reményre jogosít, hogy az a hívó szó, ami benne van a pályázatomban is, miszerint a társadalmi közeledés és megegyezés híve vagyok, amiben mélységesen hiszek, ez sokak, sokunk számára fontos. Minden lépésemmel, tettemmel ezt szándékozom követni, sugallni, közvetíteni. Úgy a környezetem, mint a városért felelős emberek felé. Hiszem, minden jó szándékú embernek tennie kell azért a közösségért, szűkebb pátriánkért, amiben élünk. Az egyöntetű szavazás azt is bizonyította, hogy értékelték az eddigi munkámat, bizalom van irántam. Végleg igazolta számomra, hogy a város befogadott, s befogadta a családomat. Hihetetlenül jó érzés.”

Pályázatának sarokpontja volt, hogy erősíteni szeretné a WSSZ népszínházi küldetését. 

„A népszínház számomra azt jelenti, hogy igyekszünk mindenkihez, valamennyi társadalmi réteghez szólni. A legkülönfélébb ízlésű nézőknek is szeretnénk adni, de ez – az én felfogásom szerint – nem zárja ki a művészi igényességet. Épp ellenkezőleg. Mindenekelőttinek tartom azt. Igyekszünk a bérletrendszert mindenki megelégedésére kialakítani. A nagyszínpadi produkciók elsősorban a nagyobb népszerűségre számító darabok színterei lesznek. A Márkus Emília Terem a kísérletező, alternatív előadásoké. A potenciális bérletvásárló eldöntheti, hogy ő csak az egyik, avagy csak a másik helyszín előadásaira kíváncsi. Ám, miután természetes módon vannak átfedések az ízlések között, éppen ezért vegyes bérletet is kínálunk majd, ami ide és oda is szól. Olyan alternatívát is szeretnénk nyújtani, amikor maga a néző választja ki az előadásokat a bérletében. Egyet-kettőt, vagy akár az összest. A törekvés legalábbis meglesz bennünk, hogy ezt is felkínáljuk. Van stúdiótermünk is, ahol annyira intim a tér, hogy leginkább a néhány szereplős, mondhatni szobaszínházi produkciók befogadására alkalmas. Ez sokkal árnyaltabb, közvetlenebb játékmódot teremt a színészek számára. S a nézők még beavatottabbak a történetbe, ha olyan közelről láthatják az előadást. Ami pedig a fiatalokat illeti: törekvésünk olyan színházi műhely létrehozása, ami az ifjúság színházi nevelését szolgálja. Szeretnénk úgy hozzászoktatni őket a színházhoz, hogy közben annak aktív részeseivé, résztvevőivé is válhassanak. Amiként azt a pályázatomban is jeleztem: a kulturális intézmények közötti lehető legszorosabb együttműködésre törekszünk. A városvezetéssel történt egyeztetésünk értelmében pedig – egy új kulturális stratégia kialakításának részeként – javaslatcsomagot készítünk arról, hogyan képzeljük el az Iseumi Játékok megújítását. Egész nyarat átfogó programsorozatban gondolkodunk, aminek mi lennénk a motorja, a generálója.”

A létrehozandó, a színház vezetését segítő Művészeti Tanácsot a kinevezett direktor ekként jellemzi: „Segítő társaim között lesznek olyanok is, aki a nonverbális színház mesterei, tehát nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a gesztusokra, a mozgásra, a látványra. Szerintem ezek képesek újat hozni a közönségünk számára. A testtel való bánásmód még jobb elsajátítása érdekében közös színész-foglalkozásokat, mozgástréningeket tartunk. Szeretnénk elkerülni a rutint, éppen ezért jó lenne kizökkenteni magunkat a komfortzónánkból, hogy nap mint nap felfedezhessük az újabb és újabb lehetőségeinket. Hogy igenis, másra, többre is képesek vagyunk! A Művészeti Tanács tagjai közösen gondolkodnak a színház működéséről, a jövőjéről, az irányokról, a műsorterv kialakításáról. Részt vesznek a társulat építésében, hiszen ez állandó folyamat. Annyit már most elárulhatok, hogy Kiss Mari, a WSSZ egyik alapítója, visszaszerződik hozzánk!  Többen megkérdezték tőlem, színészként látható leszek-e? Nem kizárt, hogy igen, de, magától értetődően, most nem ez a fő törekvésem.”  

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint