Zsoldos Báró Zoltán: Én zenéből vagyok

– Volt valaha más alternatíva, mint a zene?
– Én nem tudok mást csinálni, ehhez értek, én zenéből vagyok. Ötéves koromban írattak be a szüleim hegedülni a zeneiskolába, aztán nem volt megállás. Még állatorvos szerettem volna lenni, de teljesen tök voltam kémiából, fizikából – én humán tárgyakból voltam jó. A középiskola után elkezdődött a csavargásom, Pest, Székesfehérvár, Győr, Pécsen lediplomáztam magyar-ének szakon. Körmenden, Szombathelyen és Kőszegen hegedűt és gitárt tanítottam. A szimfonikusoknál és a Capella Savariában hegedültem. Aztán jött az életem, ha elmesélném, két napba se férne bele.

Nincs beszélgetés zene nélkül: a Summertime-mal hangoltunk 

– Közben jött a könnyűzene.
– Az élethez kell szerencse is, jó időben születtem, mint John Lennon: akkor indult a beatzene, a fél világ őrjöngött, én sem maradtam ki. Hamar összekötöttek a gitározással: csütörtökönként a szombathelyi ifiházban a Mistral nevű csapattal jó bulikat csaptunk. A legendaság a hegedűtől indult, de megtanultam játszani egy sereg hangszeren: gitáron, mandolinon, bendzsón, szájharmonikán, kobozon és dobrón. Amíg mások tingli-tanglit játszottak, én már Rolling Stones-t. Amíg eljutottak a Stones-hoz, én akkor kezdtem kapizsgálni a Creamet és Jimy Hendrixet. Játszottam a Mistral, a Dens, az Osiris, a Konvoj B.B., a Kung Fu, a Blueshenger és a Natur Blues Band zenekarokban: utóbbival kétszer léptünk fel John Mayall előtt, aki a szombathelyi koncert után azt mondta nekem: „you are very good guitar player”. Ezt mondta nekem ő, aki egy színpadon állt Hendrixszel, Lennonnal, Claptonnal. Manapság pedig a Blues Steppel lépünk fel.

– Nagyon tudsz hatni a közönségre.
– Paganinit szoktam idézni: Erősen kell érezni, hogy éreztetni tudjál. Belőlem a koncerteken, nagyon intenzíven, úgy szakad ki a zene: régebben minden buli után pitymallatkor, félhalottként mentem haza. 

– Hogy állsz a múló idővel?
– 60-70 éves koromig nem fordult meg a fejemben, hogy fölébredek-e holnap. Sokáig nem vettem magam észre, mert 65 éves koromban is letegeztek a fiatalok. Most az van, hogy fölébredek, és arra gondolok, milyen szép az élet: ott szalad a mókus a fán, hátul őzikék. Megbecsülöm a percet. És nem nagyon érdekel, ki mit mond: azt csinálom, ami a fejemben van. Amúgy megmaradtam belülről 40 évesnek, az, hogy kívülről hogy nézek ki, nem érdekes.

– Most a helyeden vagy?
– Megkezdődött az emberiség idegösszeroppanása, kell, hogy az embernek legyen egy intim szférája. Nekem ez itt, a hegyen, kutyával, kerttel és egy szerető nővel megvan. Nem unatkozom: felidézem a gyerekkort, a koncerteket, régi hangszereimet. Ha a világra vágyom, ott az internet. Sok zenésztárs külföldre ment. Vagy belehalt az életbe. Én Pestre sem akartam menni, pedig Deák Bill sokáig hívott. A zaj, a korom, a füst – nem oda való vagyok. Játszottam Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Dániában, de mikor odatették a pénzt, hazajöttem. Ha van újjászületés, magyar akarok lenni megint. Ide tartozom. Rengeteg zenét szeretek, de a magyar népzene a csúcs. Olyan zanzásított, olyan rettenetes fájdalom van benne, hogy sírni lehet: „Elmegyek a földbe lakni, hogy ne taszigáljon senki.” Vagy: „Olyan házat csináltatok, ablakot rá nem vágatok.” Ezt nem lehet más nyelvre lefordítani. 

"Jó időben születtem, mint John Lennon" 

– Van, ami kimaradt?
– A nagymotor és a népi tánc. Babetta, az volt. Meg autókat gyűjtöttem, de olyan tragacsokat, amiket kétévente le kellett cserélni. Összesen húszat.

– A szülinapi koncerten olyan vendégekkel zenélsz majd, mint Ferenczi György, Pribojszki Mátyás, Gotthárd Mihály. A helyiek közül ott lesz többek közt Domby Bertalan, Peltzer Géza, Scheer József  és Radics Igor. Nagy dobás lesz.
– Szantner Lászlóval, a Blues Step basszgitárosával egy csapat titokban szervezte a koncertet. Mikor megtudtam, azt mondták, csak a zenével törődjek. Öt hangszert viszek magammal, és a dzsanesz szereplőgárdát. Ott ülök majd a színpadon – na nem, mint egy király, hanem, mint egy báró –, és úgy fogják nekem behozni a gitárom. Igen hálás vagyok ezért a tisztességért, amit eddig csak világsztároknál láttam, én ezt meghálálom. Kegyetlen imprók lesznek: akkora bulit csapunk, amihez képest a riói karnevál lelki gyakorlat.

TP

Fotó: Nagy Jácint