Megújult a szombathelyi Püspöki Palota ékköve: a díszteremátadó ünnepségen Pitti Katalin volt a meglepetésvendég

A díszteremátadó ünnepség meglepetésvendége a Székesegyház adventi koncertsorozatában is fellépő Pitti Katalin Prima Primissima-, Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő, a Magyar Köztársaság érdemes és kiváló művésze volt: előadásában Mária-éneket hallhattunk, majd dr. Perger Gyula, a  Szily János Látogatóközpont igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, felidézve, hogy 1783-ban Szily János püspök kérte fel Franz Anton Maulbertsch osztrák művészt a helyiség mennyezetének megfestésére, mely most, 240 év elteltével megújulhatott.

Pitti Katalin operaénekesnő volt az ünnepség meglepetésvendége

A püspökség ékköve

„A püspökség épületének ékköve ez a díszterem” – kezdte beszédét dr. Székely János, a szombathelyi egyházmegye püspöke, örömét fejezve ki, hogy mától újra megcsodálhatják az ide betérők. Szeretném, ha a püspökség nyitott ház, atyai ház lenne, ahová bárki bekopogtathat, folytatta, majd bemutatta, Maulbertsch festménye mit üzen a szemlélő számára: megjelenik rajta a Tízparancsolat, az apokalipszis hét pecsétje, s mindent beragyog Isten fénye – kinek a szíve nyitott, az rátalál.

Dr. Székely János megyéspüspök 

A festményen – melyen megjelenik a (pogány) Vergilius IV. eclogáját is ihlető Sybilla-jóslat is Krisztus születéséről – a kontinensek szimbólumait is beragyogja az isteni fény, ami végül eljut Szombathelyre is, hiszen egyházmegyénk Mária vigyázta születését is tematizálja – végső soron ezt ünnepli a freskó, melyen ókori szentjeink, Szent Kvirin és Márton is feltűnnek.
Székely János végül köszönetet mondott a restaurátor-művészeknek és dr. Perger Gyulának, aki szervezte, végig követte a munkálatokat: „Ő mindig távlatokban látja, s nagyszerű minőségben valósítja meg a feladatot, ez is az oka, hogy kanonoki címmel tüntették ki” – tette hozzá. 

Hit és műveltség

A hit és a műveltség a legnagyobb kultúrkincs, kezdte beszédét Prohászka Ottokár gondolatát idézve a díszterem restaurálásával is megbízott Tarr György restaurátor-művész, bár, tette hozzá, ez manapság nem jelent annyit, mint jelenthetett a XVIII. század emberének, különösen, mikor a Felvilágosodás ostromolta az Egyházat. De nem engedték könnyen, ahogy Szily János püspök sem: ő alkalmazta azt a Maulbertsch nevű festőt, aki (II. József törekvései miatt) saját hazájában már nem kaphatott kielégítő megbízásokat az egyháztól.

Szily művészekkel, alkotókkal vette körbe magát, folytatta Tarr György, ami azt üzente, az Egyháznak van hite, fénye. A restaurátor-művész ezután a díszterem festését mutatta be, az égi és földi szféra megjelenítését: míg az oldalfalak világi történelmi tablói már a klasszicizmus jegyeit mutatják, a mennyezet (és ez Maulbertsch igazi ereje) a klasszikus rokokóét.

Tarr György restaurátor-művész

A falfestmény elszenvedett mindent, amit elszenvedhetett: beázott, leszakadt, megrepedt, átfestették, elpiszkolódott – néhol teljes rekonstrukciót kívánt, mely munkában Pintér Attila és Kisterenyei Ervin voltak segítségére, árulta el, végül megköszönte a munkájukat, s köszönetet mondott a látogatóközpont igazgatójának és összes dolgozójának. 

A művészi érték őrzése

Pintér Attila restaurátor-művész a restaurálás elméleti kérdéseiről beszélt: több csapnivaló restaurálást végeztek korábbi megbízottak a teremben (különösen egy XIX. századi „mester”), ami nehezítette a munkájukat. Indokolatlan és szakszerűtlen tisztítás, hipotézisre alapozó rekonstrukció vezetett nem túl fényes eredményhez, amit igyekeztek orvosolni: „Remélem, hogy munkánk Maulbertsch egykori művészi értékét megőrizte, sőt, az egykori látványt közvetíteni képes” – zárta beszédét.

Pintér Attila restaurátor (középen) munkáját dicsérik az oldalfalak

Határkőhöz értünk

Végül dr. Perger Gyula szólt a közönséghez, határkőként értékelve ezt a napot, hiszen a látogatóközpontban hét éve elkezdődött munkálatok eredményét ünnepelhetjük. Az igazgató felidézte a látogatóközpont születését, s a felújításokat, melyek sorába illeszkedik Piranési metszetsorozatának felújítása, az, hogy a sárga és a vörös szalon új kárpitborítást kapott, mindezek mellett számos festményt és antik bútort restauráltattak, a képkereteket újraaranyoztatták, a díszterem pedig újra eredeti fényében ragyog. A felújítás költségének 60 százalékát az Egyház állta, 10 százalékát pályázatok útján, 30 százalékát gyűjteményi keretből biztosították.

Dr. Perger Gyula igazgató szervezte, felügyelte a felújítást

Perger Gyula örömét fejezte ki, hogy csütörtöktől újra felcsendülhet a teremben a kamarazene is, elkezdődik a régi hagyományt felélesztő koncertsorozat, majd köszönetet mondott név szerint mindenkinek, aki, akárcsak támogatóként, részt vett a felújítási folyamatban.

Az ünnepség végén a résztvevők Pitti Katalinnal közösen elénekelték a Himnuszt, majd állófogadás következett a látogatóközpont földszinti termeiben.

Tp

Fotók: Nagy Jácint