Személyes hangú bejegyzéssel búcsúzik a Mesebolt Bábszínház igazgatói mandátumától Kovács Géza

Az utolsó este című  Facebook-bejegyzésben Kovács Géza úgy búcsúzik a barátoktól, munkatársaktól és kollégáktól, amilyennek megismerte, szerette a szombathelyi közönség is: őszintén, szerényen, kedvesen-komolyan, értelemmel és érzelemmel - baracklekvár-főzés közepette.

"Alig 50 perc van hátra, és lejár igazgatói mandátumom. Még ötven percig tart egy több évtizedes életszakasz, mert nem csupán Meseboltos mandátumom végéhez érkezem, hanem 30 éves igazgatói pályafutásom végéhez is. Három bábszínház, 30 év, s a Maskarás Céh társtulajdonosi, közel 25 évéről még nem is beszéltem. 

Még 50 perc, feleségemmel felváltva kavargatjuk utolsó igazgatói baracklekvárunkat. Különleges lekvár, mert benne lesz ennek a hátam mögötti lassuló futású 15 évnek minden tapasztalata, emléke, sikere, kudarca, harca. Szóval, minden, amivel egy igazgató találkozik pályafutása alatt. Benne lesz minden alkotótársam, munkatársam emlékezete. Ha télen felnyitok ebből a lekvárból egy üveggel és megkóstolom majd, egy emlékezet lavina szabadul rám. Az ízeken keresztül nyit majd kaput az emlékezet.

Esszenciája lesz majd a közösen eltöltött időnek. Remélem, nem romlik meg idő előtt! Talán, ha fiatalabb kollégákat kínálok vele, a tudás almájához lesz hasonlatos. Egy harapás és…, de nem, nem lesz jó, mert nekik a saját lekvárjukat kell kavargatniuk, a saját tapasztalásaikat kell megélniük. A napfény csalóka fénye fényeskedik a bőröződő lekvár tetején (vigyázat, ez csak egy álköltői kép, s nem a valós idő meghatározása), lassan sűrűsödik a massza és az egész lakást betölti, így éjfél felé, a semmivel sem összetéveszthető baracklekvár illata. Mire üvegbe kerül, lejár az időm. A holnap így kezdődik: Amikor egy reggel Kovács Géza nyugtalan álmából felébredt, egyszerű bábjátékossá változva találta magát az ágyában" 
 

Kedves Kovács Géza, mindent köszönünk, s minden jót kívánunk!

Fotók: Nagy Jácint